Történetünk - eseményekben

Túra a Budai-hegységben

Dátum: 2015. szeptember 05., szombat
Esemény jellege: nyílt túra
Viadukton át Nagykovácsiba

Táv: 20 km Szintemelkedés: 695 m MTSZ minősítő: 44 pont

Biatorbágy (SPAR parkoló) - Völgy-híd (Viadukt) - Füzes-patak - Vasútállomás Szent Antal kápolna - Kődomb - Kálvária-hegy - Gyöngyvirágos - Mézes-völgy - Pátyi út - Hideg-völgy (Erzsébetpuszta) - Telki út - Tarnai-pihenő - Nagy-Kopasz (Csergezán kilátó) - Cseresznyés-erdő - Homok-hegy alja - Kereszt-mező - Nagykovácsi (Ófalu) - Nagykovácsi buszforduló

Túravezető: Tusják Attila (30-333-7427)

Utazás különbusszal.
A busz 7-kor indul a gimnáziumtól, 7.10-kor a toronyháztól (Pesti út, strand)

Utiköltség:
KTE tagok: 3000 Ft/fő
Vendégek: 3500 Ft/fő
Minden 18 év alatti résztvevő: 2000 Ft/fő

Fizetni a buszon kell.

Jelentkezni Rajki Sándornénál lehet augusztus 30-ig (rajkisandorne@t-online.hu)

---

Sziasztok!
Idén a tavasz helyett az őszi évszakban folytatjuk barangolásunkat a Budai-hegységben. Az amúgy nem nagy kiterjedésű tájegységben azért még akad egy-két olyan útvonal, ami nem annyira ismert, mint a szokásos helyek. Ilyen a Budai-hegység déli nyúlványa Törökbálint – Budaörs - Biatorbágy régiója.
Ide utazunk hát busszal, és Biatorbágy község határához közeli árúház parkolójánál szállunk le. A busz visszafordul és Budakeszin keresztül megpróbál Nagykovácsiba eljutni.
Túrakész állapotba hozzuk magunkat, és elindulunk egy kellemes, jelzetlen kis ösvényen. Rövid séta után kibontakozik előttünk a „torbágyi” Völgy-híd. Kb. 20 méter magas vasúti töltésen állunk, amit rácsok és kerítések is óvnak, de azért szép a kilátás. A hídon átsétálunk és majd meglátjuk, hogy lépcsőn lesétálunk, vagy pedig aszfaltszerpentinezünk a Füzes-patakhoz. Előbbi esetén a hidat alulról is megtekinthetitek, utóbbiban csak távolról látható.

Az első hidat 1883–84-ben, másodikat 1898-ban építették. Az impozáns megjelenésű hidak Biatorbágy településképének meghatározó elemei, az évek során a település jelképévé váltak. A Füzes-patak völgyét hidalják át 120–140 méter szélességben és 20–25 méter magasságban. A hídfőket egy- és kétnyílású kőboltozattal építették, a fesztávot párhuzamos övű, többszörös rácsozású, felsőpályás, hegeszvas anyagú, többtámaszú tartó hidalja át. A hidak mind történeti, mind technikatörténeti szempontból is érdekesek. Történet szempontjából a biatorbágyi merényletről híresült el. 1931. szeptember 13-án történt, amikor Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi viadukt vasúti sínének egy részét . A robbantás 22 halálos áldozatot követelt, ezt követően pedig statáriumot vezettek be Magyarországon.
A merényletről:
A tettes kb. 1,5–2 kg tömegű robbanóanyagot használt, amit előre a helyszínre vitt. A robbanóanyag nem a vágányon áthaladó mozdony alatt robbant fel, mint azt korábban feltételezték, hanem a Budapest–Hegyeshalom–Rajka vasútvonalon Bécs felé közlekedő nemzetközi gyorsvonat második és harmadik kocsijának áthaladása között, a sín terheletlen állapotában. Emiatt a megszakadt vágányrészen nagy sebességgel áthaladó gyorsvonat mozdonya és az utána besorozott poggyászkocsi, négy személy- és egy hálókocsi kisiklott és a mélybe zuhant. A szétszakadt vonat többi kocsija sértetlenül a vágányon maradt. A halottak között volt a vonat tíz emberből álló személyzetének három tagja is, a mozdony vezetője, fűtője, a vonat főkalauza és kalauza. A roncsok alatt a mozdonyvezető holttestét úgy találták meg, hogy keze a fék fogantyúját szorította. Bebizonyosodott, hogy a kisiklást észlelve azonnal lefékezte a vonatot, s ennek köszönhető, hogy a szerelvény hátsó kocsijai a vágányon maradtak.
Kiderült, hogy Matuska Szilveszter, a merénylő az utolsó pillanatig nem tudhatta, gyorsvonatot vagy egy tehervonatot fog-e felrobbantani. A vasúti menetrend szerint a bécsi gyors előtt 15 perccel egy tehervonatnak kellett volna áthaladnia. A merénylet éjszakáján azonban a tehervonat késett, s előre engedték a gyorsvonatot. A rendőrség a helyszínen egy levelet talált, amely így kezdődött: „Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben...”

A történetet 1982-ben meg is filmesítették. A film biatorbágyi jeleneténél olcsóbb volt egy igazi vonatot felrobbantani, mint egy makettet. Mivel a viadukt már 5 éve üzemen kívül volt, ezért a síneket a film kedvéért visszaépítették, a híd közepére meg egy kis kanyart építettek, hogy a vonat detonáció nélkül is lezuhanjon. A főszereplő 324, 1512 pályaszámú gőzmozdonyt 1982. május 17-én selejtezték. Ezután kissé átalakították, hogy hasonlítson a merénylet áldozatául esett 301-es típusú gőzmozdonyra, majd a 22. sz. Volán vállalat tréleren a helyszínre szállította. A felvételre 1982. június 2-án 21.29-kor került sor. Csörlővel húzták a hídra a mozdonyból és két kocsiból álló vonatot, amely a kihajlított sínekről a hídfő közelében a mélybe zuhant. A roncsokat ezután korabeli fotók alapján daruval az eredeti állapotnak megfelelően helyezték el, így készültek a halottak és sebesültek mentéséről a felvételek. A jelenetnél olyan híres magyar operatőrök segédkeztek, mint Illés György, Ragályi Elemér vagy Koltai Lajos. (A film: )
A síneket mára felszedték (távolabb a töltésen vannak félredobálva), de jómagam 2010-ben még lefotóztam magamat mellette. Hát ennyit a Viaduktról, remélem nem rontottam el senki kedvét).
Induljunk is tovább a Füzes-patak nyomvonalát követve. A patakot kellemes park kíséri. Némi gyaloglás után után felkanyarodunk a vasútállomás felé. Fontos! Vizet csak Biatorbágyon tudtok biztosan magatokhoz venni a kutakból, Nagykovácsiig erre máshol már nem nagyon lesz lehetőség. Átsétálunk a vasúti híd alatti gyalogos úton, majd figyelmesen átkelünk az úttesten és a felbukkanó ZΔ jelzést követjük. Lámpás kereszteződéshez érkezünk, ahol a zöld jelzésre átkelünk az 1–es számú főúton. Az út túloldalán bevárunk mindenkit, akit esetleg megfogott a lámpa.
Elsétálunk a régi és új temető között, az új kálvária mellett. Még mindig a ZΔ jelzést követve áthaladunk az M1-es autópálya hídja alatt, majd egy lépcsősoron felsétálva, magunk mögött hagyjuk Biatorbágyot. A Kődombon lévő telkeket átszeljük, majd a Kálvária-hegy mellett folytatjuk utunkat. Bevonulunk a sűrű Torbágyi-erdőbe. A ZΔ ösvényen közelítünk a Pátyi-dombokhoz. Kérlek benneteket, hogy innentől kezdve nagyon figyeljetek egymásra, könnyű elkavarni, elveszni, a jelzések néhol nincsenek meg, a jégesőeső sok helyen szétmosta az utat. Érintjük a Főkút-forrást is (bejáráskor gaz lepte be, nem biztos, hogy működik). Érdekes feliratok találhatóak itt.

Csodás fenyőillatban közeledünk a Mézes-völgyi tanösvényhez, ahol a bal oldalunk felé bányaomladék található. Jórészt védett növényekkel teli helyet Gyöngyvirágosként említi a térképünk. Mézes-völgynél átkelünk a pátyi főúton (mérsékelt forgalom, de nagy sebességű járművekre lehet számítani).
Mézes-hegy aljánál helyes kis létrás átkelésnek örvendhetünk. Az ezt követő útszakasz igazi, budai erdőségben vezet, viszonylag érintetlen és védettséget is élvez. Feltételezem, hogy naplemente után jelentős vadmozgás zajlik bent. Ezen a ZΔ jelzésű ösvényen elsétálunk a Hideg-völgybe, majd a kerítésen kimászva elhaladunk az erzsébetpusztai Budakeszi Erdészeti Arborétum kerítése mellett. Figyelmesen átkelünk a viszonylag forgalmas Telki főúton (zebra nincs). Az út túloldalán található a frissen felújított Hidegvölgyi-erdészház, ahol nagyjából háromszoros áron vásárolható palackozott ásványvíz (kicsi és nagy is).
Az erdészház területére bárki beléphet, ott belső kis sétálóösvényeket is kialakítottak. Átsétálunk a parkon, majd folytatjuk utunkat a ZΔ ösvényen, mely innentől kezdve emelkedni fog és jelentős szintemelkedésre kell készülnötök. Felkapaszkodunk a Fekete-hegyekre, melynek útvonala SISAKVIRÁG TANÖSVÉNY névre hallgat.

A Sisakvirág tanösvény egyik állomása a Fekete-hegyek gyöngyszeme, a Tarnai-pihenő.
A Tarnai-pihenő a Nagy-Kopasztól délre, a Fekete-hegyek gerincének délnyugati oldalán található, 435 méter tengerszint feletti magasságban. Itt a hegyoldal nyílt gyepes, erdővel nem borított. A Tarnai-pihenőről szép kilátás nyílik a Budakeszi-medencére és a Budai-hegység néhány, délkeleti gerincére.

Időjárástól függően itt kicsit pihenőzhetünk, hiszen a panoráma csodálatos. Természetesen, mint a Budaörsi-kopároknál, itt is számolni kell némi széllel.

Pihenőt követően útra kelünk és es követve a ZΔ jelzést megközelítjük a Nagy-Kopasz csúcsát amely innen körülbelül még 1,2 kilométer távolságra van, függőlegesen 124 méter szintemelkedéssel. Az ösvény sűrűjéből kiérve megpillantjuk a Csergezán Pál kilátót, melynek közel 100 db lépcsőjét leküzdve feljutunk a 18 magas felső szintjére. Ha jól számoltam 5 emelet alkotja. A kilátó földszinti része vasbetonból, az emeletek vörösfenyőből készültek. A kilátó tervezői Basa Péter és Czér Péter építészek, valamint Jordán László statikus. Innen szabad kilátás nyílik a környékre; áttekinthető a Budai-hegység nagy része, a Zsámbéki-medence, a Pilis és a Gerecse egyes vonulatai, sőt, tiszta időben a Mátra vonulatai is látszanak. A tájegységeket irányuk szerint a korlát párkányzatára szerelve, jelzik kis fémtáblákkal. Természetesen itt is megpihenünk.

Túránk folytatásaként a ZΔ jelzést követjük és lefelé ereszkedünk a Cseresznyés-erdőben. Másfél kilométer megtétele után rácsatlakozunk a Homok-hegy aljánál a Z jelzésre és a Kereszt-mező mellett beérkezünk Nagykovácsi Ófalu részébe. Túránkat Nagykovácsi központjában, valahol a plébániánál fejezzük be. A buszunk is majd valahol a közelében fog felvenni minket.

Gyertek, mert tudjátok, egyedül nem megy...

Baráti üdvözlettel, Tusják Attila

Telefon: +36-30-333-7427
E-mail: tusjak.attila@citromail.hu