Beszámolók

2010. április 17.

Születésnapi kiállítás

A Kékes Turista Egyesület 10 éves fennállása alkalmából kiállítást rendeztünk, mely a nosztalgikus emlékezés mellett összegzésül is szolgált eddigi munkánkról, bemutatta eredményeinket.
A kiállítás szervezését kellő időben elkezdtük, kiosztva a szervezési feladatokat, elméletben megegyeztünk a formában, s folyamatosan gyűjtöttük az ötleteket. Civil szervezetünk szerteágazó tevékenységét témakörönkét igyekeztünk bemutatni, s az összegzésre a túrafajták legjobb ismerőit, szervezőit, felelőseit kértük fel.

Így Rákóczi Túramozgalmunkat Halász Veronika, Teljesítménytúráinkat s Tájékozódási Túraversenyeinket Simon Péter és Dániel Andrea, Külföldi túráinkat, kirándulásainkat és Kerékpáros tekergéseinket Merva Eszter és Merva László mutatta be. Az EKE táborokban való részvételről Dr. Katona Klára, a Kéktúrákról Rajki Sándorné, a Túlélő túrákon való szereplés sikerességéről Gedei Katalin adott összegzést. Az Erdélyben töltött napok emlékeit Szabó Márta idézte fel, a Családi sétákról s Mátra Manóink tevékenységéről Tóthné Kelemen Mária adott tájékoztatást. Munkatúráinkat hangulatukban idéztük meg azok eszközeivel.
A technikai kivitelezésben Molnár Gusztáv nyújtott óriási segítséget.

Kiállításunknak a Mátra Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület adott otthont székházában egy héten keresztül.
Tárlatunkat egyesületünk elnöke, Simon Péter nyitotta meg, a nyilvánosságról a Városi Televízió gondoskodott. Az ünnepélyes megnyitón egyesületünk tagsága nagy számban jelent meg, rajtunk kívül a természetjárást valóban gyakorló társakkal találkoztunk a személy szerint meghívottak közül. Örömünkre szolgált az ösvényeket sok évtizede koptató tapasztalt elődeink személyes jelenléte.

Egy évtizedes összegzésünket főként a turizmussal szorosabban kapcsolatban álló látogatók keresték fel, így természetesen Mátra Manóink is. Ez alkalommal 120 fő volt közülük a résztvevő.

Kiállítás – gyermekszemmel

Kiállításra menni jó. Séta az utcán, autók, motorok jönnek-mennek, addig is, míg oda érünk, sok a látnivaló. A nagyobb óvodások sokszor voltak már együtt. Mint mindig, most is előre tudták, hova megyünk, s miért. Párkeresés, sorba állás – indulás!

A Fő tér mindenkinek ismerős. Igazi közösségi tér, már gyerekkorban mindenki ismeri. Be kell menni a kapualjba? Ez már ismeretlen terület. Fel az emeletre, mert ott vannak a turista nénik.
Érdekes; se festmény, se szobor, se kitömött állat… fényképek vannak, az jó. Akkor mégiscsak kiállítás. Kár, hogy nagyon magasan…
Na, nézzük tovább! Turistának felöltöztetett bábuk. Az egyik gyerek, és pont olyan pólója van, mint nekünk.” Kölcsönkérte?” A sapkája meg olyan sildes, mint az oviban a szerelős játékhoz való. „Õ is olyat vett?” Turista holmik, s a magyarázat: melyik miért. (Hiába, sose lehet megúszni tanulás nélkül.) De a bemutató, miszerint a turisták bögréje nem törik… az jó volt! Kár, hogy nem vághatta földhöz mindenki.

Statisztika, számok? Eredmények? Ilyenekkel nem foglalkoztunk. Inkább kerestünk ismerősöket a fényképeken. Jó lett volna a jelvényekből válogatni (volt ott annyi!), de hiába jutott volna mindenkinek, nem lehetett belőle csak úgy kapni. Hát persze – mégiscsak kiállítás!
A legnagyobb sikere a cserép bakancsnak volt. Főleg a kiscsoportosok akarták maguknak, de mivel csak egy van belőle, az óvó nénijük nagy nehezen meggyőzte őket, s inkább otthagyták.

A nagyobbak, tapasztaltabbak örömmel fedezték fel a Gyalogkakukk okleveleket és térképeket, menetleveleket. Büszkék voltak, hogy olyan nekik is van otthon. A családi túrázók a kisfüzeteket és a matricákat mutogatták a többieknek.
A szemétszedő túrák illusztrációit többen össze akarták szedni, és hozták volna zsugorítani, bezsákolni. Mert minek a szemét a kiállításra?!

A tárlatlátogatás végeztével illik beírni a vendégkönyvbe. Többen tömören fogalmazták meg véleményüket írásban: ottlétüket már aláírásukkal, jelük lerajzolásával igazolták.
Szóban pedig megjegyezték, hogy „ez egy jó kiállítás volt”, mert ilyet még nem láttak, mert nem kellett túl csendben lenni, szabad volt egy-két dolgot megfogni is.

A végén azért megkérdezték: „A pólót, a terítőinket, meg a virágokat majd visszahozod az oviba?”

Tóthné Kelemen Mária