Beszámolók

2010. március 27.

Szívesen járunk Rózsaszentmártonba. Sokan szeretjük a vetélkedős gyalogtúrát is az igazi tavasz kezdetén a falu határában. Több éve járunk már, most új próbálkozásként, s egyesületeink kapcsolatát szorosabbra fűzve 2010-ben családi sétáink sorába is beiktattuk az Ébredő Természet túrát, mivel idén először kicsiknek való, ovis táv is szerepelt a kiírásban.

Különjáratú autóbusszal, ingyenes utazási lehetőséggel, és a nevezési díjak átvállalásával igyekeztünk minél több résztvevőt e kedves programra csábítani. A Kékes TE vezetésében azt gondoltuk, így majd alig győzzük a sok jelentkezést fogadni, s még többeknek lehetőséget adunk a természetről szerzett ismereteik gyarapítására. Nem egészen így történt. Igaz, az időjárás előrejelzés egész héten a hétvégére várható esőzésekről adott hírt, talán ezért?
/...de ez már csak utólagos elmélkedés, ok keresés./

Részünkről 31 en vettünk részt a Hérics TTSE által szervezett túrán. 13 felnőtt tagunk mellett 18 vendég vette igénybe segítő szervezésünket, akik közül 10-en voltak gyermekkorúak.

Én kísérő csapattagként az ovis túrán vettem részt. S a kicsi túrán is annyira sikerült kikapcsolódnom, hogy a hátizsákban lapuló fényképezőt egész végig elfelejtettem elővenni. /mint már annyiszor/ Pedig szívmelengető képeket tudtam volna készíteni apró kezekről, bájos arcocskákról, kicsi emberkékről és nagy igyekezetükről.

A 6,6 km-es rövidtávon 3 állomásnál kaptak feladatot a kicsik. Az elsőnél megfelelő helyre kellett tenniük a kapott kisképen ábrázolt élőlényeket, tárgyakat a víz, szárazföld, levegő választási lehetőség közül. A második állomáson egy képet kellett kirakniuk annak összekevert elemeiből, elméletileg időre. Mivel ez a kép többször is ragaszható matrica volt, amit meg is kaptak ajándékba, nagy volt az örömük. Elnéztem őket, ahogy nyelvkidugva koncentráltak, dolgoztak. Többen azért maradtak le, mert minden áron precízen akarták beragasztani a kis négyzetbe az elemet, és nem nagyon értették, hogy a felnőttek szerint miért nem kell azt most megigazítani, ha elcsúszva tapadt oda?! Az állomás személyzete nagyon kedvesen, toleránsan elfelejtette ismerni az órát, és így mindenki boldogan teljesítette a feladatot. Az utolsó állomáson a négy évszakhoz kellett csoportosítani a kisképeken ábrázolt növényeket, dolgokat. A menetlevélre a pontszám és pecsét mellé színes matricákat is kaptak a gyerekek, amit szintén nagy örömmel fogadtak.

A 15 km-es távon versenyzők az állomásokon számot adhattak állat- és növényismeretükről, gombákkal kapcsolatos tudásukról, s turista-földrajzos, és természetvédelemmel összefüggő tájékozottságukról. Ahogy elnéztem felnőtt tagjainkat, ahogy kipirulva megérkeztek, és sajnálkoztak egy-egy pont elvesztése, vagy örvendeztek a helyes válasz beigazolódása kapcsán, láttam, hogy a hosszabb távosok is egy nagyon kellemes délelőttöt tudhattak maguk mögött.

S persze kicsiknek, nagyoknak jól esett a zsíros kenyér útközben a szabadban. Pedig nem is voltunk nagyon éhesek, de a levegőn, kedves kínálással, hagymával… ez kihagyhatatlan. Otthon ilyen nincs. /Ahhoz be kéne vinni a konyhába a tavaszi szelet, a természet éppen csak pezsdülésének illatát, a körpanorámát, és a bolondos felhők játékát és formáit. Ki képes erre?!/
Túra után néhányunknak jutott ideje a Bányászati Múzeum és a Gombapreparátum Kiállítás tüzetesebb megnézésére is.

Én nagyon szeretem ezt a túrát. Szeretem, hogy ilyen sok gyereket, fiatalt látni. Idén is 300 fölött volt a résztvevők száma. Fegyelmezetten, tarka csoportokban sorakoznak induláskor, sokan mennek baráti társaságonként, vagy iskolai szervezésben. Az autóbuszok feliratai szerint Erdőtelekről, Hevesről…Gyöngyösről vajon miért nem? Még úgy sem, hogy csak fel kellene szállni a buszra…

Szeretem a faluban lakók kedvességét, segítőkészségét, beleértve az állomásokon szolgálatot teljesítőket is…/vagy ezt Zsoltéknak ne áruljuk el?/ A határban nagyszerű panoráma nyílik az egész Mátrára, a közeli lankás dombokra, mindenhol tavasz illat, madárcsicsergés, s valóban ébred a természet: rügyek, barkák, apró levelek, szorgoskodó emberek. A boronáló traktor brummogása messziről is végig kísérte az utunkat, ahogy „körbe” jártuk.

A túrán való részvételünk idén helyezést is hozott, az ovisok között Banka Lili és Lukács Soma anyukáikkal egy csapatot alkotva 3. helyezést értek el. Gratulálunk nekik!

Jövő tavasszal is ébred a természet, és mi szeretünk túrázva játszani, ..vagy játszva túrázni.
Reméljük, többen tartanak majd a Hériccsel és velünk, s 2011-ben még többen leszünk.
Többen leszünk?

Tóthné Kelemen Mária
Kékes TE