Beszámolók

2009. április 24.

Ezzel a rendezvénnyel részt vettünk a Természetjáró Fiatalok Szövetsége által kiírt „Természet Oszlopcsarnoka” nevű pályázaton, melyet mozgásfejlesztésre, természetben játszható játékok megtanítására írtak ki. A pályázat kiírásában szereplő követelményeket többszörösen túlteljesítjük évek óta, így kapóra jött számunkra ez a lehetőség. Idén nem csak a magunk gyönyörűségére túráztunk, hanem – remélhetőleg a hamarosan - átutalt összegből környezeti neveléshez szükséges eszközöket is vásárolhatunk.

Tavaszi túránkon most a két középső – és a két nagycsoport vett részt.

A kiírásra a következő tevékenységekkel pályáztunk:

1. A farkas-kútnál „fióka etetés”-t játszottak a gyerekek.
(párok nagy körben) Egyik gyermek leül a „fészekbe” másik egyenként viszi tartott markába (csőrébe) a középre szórt színes tésztákat (kukacot).
A kukac felszedésének módját a második fordulóban ruhacsipesz alkalmazásával nehezítettük. Ez lett az anyamadár csőre. Az eszköz használatával biztosítható volt, hogy minden kirepüléskor valóban csak egy eleséget vitt a fiókának, s az intenzív nagymozgás mellett a finommozgás izmai is fejleszthetők.
Ha az anyamadarak nem találtak több eleséget, megszámláltuk a fiókák markába hordott tésztát, megtapsoltuk a legszorgalmasabb nagy madarat, majd a párok cseréltek. (fejlesztés: mimikri jelenség, futó mozgás- gyorsaság, finom mozgás – ügyesség, számlálás, mennyiségek összehasonlítása)

2. A sástói réten „nyúlvadászatot” tartottunk.
A gyerekek párba álltak, a párok egymással szemben megfogták mindkét kezüket. A területen egymástól távolabb, szétszórtan helyezkedtek el - ők voltak a bokrok. Egy gyermek volt a vadász, egy a nyúl. (választás kiszámolóval) A vadász jelre üldözni kezdte a nyulat. Ha a nyúl bebújt egy bokorba, valamelyik gyermekkel szembe állt, ő fogta meg a kezét, aki a háta mögött kiszorult, az lett a nyúl. Minél cselesebbek voltak a nyulak, minél többször váltották egymást, a vadász annál inkább elvesztette a nyomukat. (Fejlesztés: fogó játék; futó mozgás-gyorsaság, térérzékelés, térirányok, figyelem, koncentráció)

3. Az ösvényen haladva utánzó mozgások, (vaddisznó csörtetés, mackó járás, madár szárnycsapások, gólya járás, róka osonás, bagolyos játék stb.) haladás köves-sziklás terepen, egyes szakaszokon keresztben elhelyezett faágak átlépése volt a feladat. Az állat azonosítása képről történt, miután felismerték és megnevezték, jellemző tulajdonságait is felsorolták a gyerekek. Ezután mutatták meg mozgását.
Egyes állatmozgások utánzásánál versenyt is tartottunk (pl. nyúlfutás)
Az ismert bagolyos játék fordított mozgáslehetőségére figyelést nagyon kedvelik a gyerekek.
A szervezést megkönnyítette a fakitermelésből még a területen maradt ághalmazok használata magas térdemeléssel járáshoz, átlépésekhez, s a „vaddisznó” csörtetéshez is jó kísérőül szolgált a gallyak ropogása.

Persze nem mentünk el a látnivalók mellet sem. Nyíló növényeket találtunk: ibolyát, pettyegetett tüdőfüvet, árvacsalánt, kankalint. Kerestek és találtak a gyerekek csírás tavalyi makkot, azonosítottuk a folytatást a fák életében, s megsimogattuk a különböző korú magoncokat. A farkas-kút vizét megkóstoltuk. Az útvonal mellett egy magasles romjai is felfedezhetőek voltak, s több vaddisznó dagonyát és túrásnyomokat is találtunk. A vízmosás által létrehozott nagy árkok érdekes felszíni formát jelentenek egy kisgyereknek, a lent folyó patak mélyítő munkája jól szemléltethető volt a területen. A sástói rét zsenge füvére érve első kérdés volt: „gurulhatunk?”

Résztvevők száma összesen: 111 fő

„Kék” középső csoport___22 gyermek
„Narancs” köz. csoport___22 gyermek
„Rózsaszín” nagycsoport_23 gyermek
„Piros” nagycsoport_____24 gyermek
Összesen__________ 91 óvodás
Óvónő: 9 fő
Dajka: 4 fő
KTE segítő: 7 fő
Felnőtt kísérő: 20 fő

A két középső csoport Sástótól menetrendszerinti autóbusszal utazott haza 4 km megtétele után. A nagycsoportosok még tovább folytatták útjukat Mátrafüredre, további 2 kilométer sziklás ösvényen való haladással. Õk onnan utaztak vissza az óvodába.

A gyerekek nagyon szeretik a feladatokkal megszakított túrákat, s nagyon szívesen tanultak új játékokat. Minden játéknál lelkesek voltak, s nagyon hamar megértették a szabályokat. Nagyon szeretik, hogy bácsik is jönnek velünk, versengenek azért, hogy ki menjen mellettük, ki beszélgessen velük. Az állomásokon a gyerekek túralapján szokásunk szerint pecsételéssel igazoltuk a részvételt, és a játék megtanulását. A Kékes Turista Egyesület tagjai nagyon lelkesítően fogadták a gyerekeket az állomásokon, s az előre megbeszéltek szerint eredményesen tanították a játékokat.

Köszönöm a rendszeresen segítő túratársak mostani munkáját is!
Lehotai Sándorné, Mátyásházi Anna, Orbán István Csaba, Rajki Sándorné, Rajki Sándor, Szabó-Kiss Márta, Szabó Zoltán, áldozta idejét ezúttal is Manóinkra.

Mivel évek óta rendszeresen megrendezzük túráinkat (hasonló programmal és létszámmal), örülünk, hogy ezt a munkát végre értékelték olyan formában is, hogy pályázni lehet ilyen tevékenységre.

Tóthné Kelemen Mária