Túravezetők

Merva Eszter, gyalogos és kerékpáros túravezető meséli:

„Dolgozni csak szépen, mint a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

Huszonkilenc éve kötődöm (ma már több mint negyven) egy férjhez, majdnem olyan régen egy gyárhoz, meg egy házhoz. Két lányommal ezekből próbálok családot formálni, e nehezen hajlítható keretekből. Mindenki más történetet él, másképp éljük meg az eseményeket; nekem az adatott, összefogjam, valami működő egésszé formáljam ezeket az adottságokat.

Ebből a keretből kinőtt egy egyesület is, nem is oly régen. Mint egy befogadott gyerek; több törődést igényelt, mint a sajátjaink. Nevelni, tanítani, gondozni kellett, nap, mint nap, hosszú éveken át. Most már kamasz, most a legnehezebb vele, sose tudom, látom-e még...

De sokat kaptam én is Tőle, például általa lettem túravezető. Nehezen barátkoztam meg az erdővel, azelőtt inkább féltem tőle, mint vonzott.

Ma is százszor átrágom magamban egy túra veszélyeit, nehogy meglepetés érjen, s azt sem bánom, ha valaki átveszi a vezénylést, s én foglalkozhatom a részletekkel, amiből aztán kikerekedhet a legfontosabb, a jó hangulat.

Ennek megfelelően magashegyi túráknál sem török rendszerint a csúcsokra, megelégszem a félénkebbek istápolásával, s az ad igazi örömet, ha a hegyoldal, a patak, az erdőszél rejtett csodáit együtt megleljük.

Böbével évek óta együtt vezetjük a farsangi túrát, ugyanazon útvonalon, s még mindig találunk rajta új szépséget, amiről jó másoknak is mesélni.

Legújabb túravezetői élményem a családi túra műfajához kötődik; a gyerekek nyitottsága, kíváncsisága és őszinte visszajelzései nagyon jól estek.

Szeretnék még sok szelíd, jó hangulatú túrát vezetni, mindazoknak, akik ezért jönnek ki a természetbe.