Élménybeszámolók - lista

2008. október 05.

Picurka túráink kialakult menetébe (tavasz, ősz) egy kis szünet iktatódott, tanulmányi elfoglaltságaim miatt. Ez évben a családi túráink programjai közé illesztve végre ősszel újra megtarthattuk ezt a kicsit speciális túrát. Túrvezető társnak Jakab Istvánné Katit hívtam, hogy esélye se legyen többé elmaradni a kicsik által várt túrának a vezető közbejött kötelezettsége miatt. Kati is lelkesen készült, profiként újra átnézte a környezeti játékokat tartalmazó gyűjteményeit, s kicsit aggódott, hogy most nem lehet tudni, hogy pontosan milyen korosztályra is készüljön az ember. Én javasoltam, hogy inkább a legkisebbekre készüljünk, s ha lesznek nagyobbak, akiknek már nem kielégítő a Bébi-bogyóknak való elfoglaltság, kétfelé válunk, s Õ a nagyobbakkal felszalad játszva Mátraházára- más tempóban, más játékokat játszva. Terveink szerint így kielégítettünk volna minden igényt.

A túra előtti nap vigasztalanul ömlött az eső. A szemétszedőn átázva meg is beszéltük Katival, hogy a mi túránknak annyi, s bár illik odamenni a megadott gyülekező helyre, valószínűleg utána lesz egy szabad –akarom mondani házimunkás vasárnapunk.

És lássanak csodát. Vasárnap reggel napsütés, érdeklődő telefonok: Tényleg lesz, akkor mi is megyünk! Az autóbusszal utazást kevesebben választották, de az autóval feljövőkkel már egész szép kis csapat alakult ki Sástón.

A körben állókat az aznapi túránk jelkép-állata, egy béka köszöntötte, ezúttal plüss figura formájában. Miután Széles Szájú Béka bemutatkozott, a bátrabb kis túrázók is ezt tették.
A tónál békát már nem láttunk, de az un. békanyálat tanulmányozhattuk. A tűzrakó helynél eljátszottuk, hogy rántott békacombot készítünk magunknak, s lelkesen énekeltük mindannyian hogy: Virágéknál ég a világ… zenei aláfestésként.
Így jóllakva aztán Farkas-kút felé indultunk, Kati néni őszi kincsek gyűjtésére bíztatta a gyerekeket. Nem is kellett őket bíztatni, a színpompás őszi levelek, lehullott termések csábítottak önmagukban is lehajlásra. Szép őzlábgombákat is találtunk, amit a nagyobb túrázók szakszerűen be is gyűjtöttek.

A forráshoz érve némi energiapótlás és az igazoló füzetbe történő béka matricák beragasztása után játszani kezdtünk. Szép kövér vadgesztenyéket gyűjtöttek a gyerekek a célbadobós játékhoz, majd imitált tavunkba békaugró versenyt rendeztünk, majd a kis békáknak menekülniük kellett a gólya elől (aki ki tudja, hogy keveredett vissza így október elején?).
De megmenekültek, s örömükben béka-táncházat tartottak, a szülők-nagyszülők: Száraz tónak… éneke mellett. Az ügyes kisbékák jutalma béka gumicukor, s mézes figura volt.
Ennyi evés láttán egyesületünk vezetője meg is jegyezte, hogy ez már gasztro-túra. Persze, a gyerekek nem bánták.
A hajtogatott ugró béka-figura eredetileg minden kisgyereknek készült volna kísérőik segítségével, de az origamis tevékenység nekiülős, de ehhez nem volt elég száraz a terep. A kész figurákat azért elosztottuk több-kevesebb gyermeki belenyugvással.

A forrástól mindenki visszafordult. Bár voltak nagyobb gyerekek, akik simán felszaladtak volna Mátraházára, de a családi összetartás, és a kicsikhez való alkalmazkodás igazán példamutató volt a nagytestvérek részéről. Így visszafelé is gyűjtögetve, beszélgetve, kérdések és feleletek áradatában sétálgattunk a rétig.

Ott még vackort kóstoltunk, majd Kati nénivel a még ott maradók a levelek lebomlásának fázisait vették szemügyre, majd a kapott alapra kompozíciót készítettek a gyűjtött kincsekből.

Addigra már igazán melengetően sütött a nap. A cipőink még sárosak sem lettek.

Több kisgyereknek ez volt az első túrája velünk, mások már profiként jöttek, eddig gyűjtött családi sétás matricájukat számolgatva.
Kellemes pár órát töltött együtt ismét 30 túrázó, akik közül 12 volt kisgyermek.

Újra bebizonyosodott: nem nekiindulni, otthonról variálni (biztos nagy a sár) nem szerencsés dolog.
Kellemes élményekről maradhat le az ember…és gyermeke.

Tóthné Kelemen Mária