Kékes Turista Egyesület - részletek a természetből

„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

Élménybeszámolók - lista

Így láttam - MCSÉT 2004

2004. május 30.

2004. Pünkösd vasárnap került megrendezésre a Kékes Turista Egyesület szervezésében az I. Mátrai Csillagok Éjszakai Teljesítménytúra, 15, 25 és 40 km-es távokon.

Kellenek őrült dolgok az életben. Olyan dolgok, amikre jó lesz majd emlékezni, mikor emlékezésnek lesz ideje. És azt mondani, hogy: Hej, bizony az jó volt! Mert őrült dolog belemenni az éjszakába, kilométereket gyalogolni, és tudni, hogy ilyenkor a normálisak a tévét nézik, egymást szeretik, vagy csak lustán maradnak puha takarók alatt. De olykor jó őrültségekben részt venni, a hátra zsákot szerelni, lámpába elemet tenni, kezet egy másikba tenni, és menni, menni, menni a csillagok alatt. Hegyeket megmászni, lámpafény alatt térképen bogarászni a távolt, fáradtan megállni utak sötétjében, forrás vizét megízlelni, lámpát néha eloltani, csókot adni, ha van kinek. És menni, csak menni mindig tovább. De minek is? Semmi másért, csak lépések nyomát otthagyni. Hol? Mindenhol. De mi ebben a jó? Próbáld ki egyszer, és majd magad eldöntöd!

Vajon hány embert lehet ilyen őrültségekre rávenni? – találgattuk. Az idő nem tűnt túl jónak, este 6 óra körül szemerkélni kezdett az eső. Előzetesen 50 emberre számítottam, az időjárás azonban még ezt is megkérdőjelezte. Kezdeti pesszimizmusom 19 óra után oszlásnak indult, mert szinte folyamatosan jöttek az elszánt, esőnek-sárnak fittyet hányó túrázók. Végül is 281-en neveztek a túra valamelyik távjára, felülmúlva ezzel minden várakozásunkat. Tulajdonképpen csak 280-an, ugyanis a budapesti Hevér Gábor először nevezett és teljesítette a 15 km-es távot, majd ezután a 40 km-es távra is nevezett, és szintidőn belül másodjára is célba ért. A résztvevők többsége a környékről érkezett, de sokan jöttek messzebbről is, így az ország szinte minden szeglete képviseltette magát. Érdekességként említem meg Tóthpál Tamást, aki Kolozsvárról jött. Természetesen legtöbben a 15 km-es távot választották, így fordulhatott elő, hogy közel 50 embernek már nem jutott kitűző. Nekik postán juttatjuk el az utángyártott és jól megérdemelt kitűzőt. A távonként különböző kitűző mellé egy-egy oklevelet is hazavihettek a sikeres teljesítők.

Az előző napok (hetek) esőzései, áradásai szinte az egész útvonalat sarassá tették. Ennek megfelelően bokáig, térdig, derékig sarasan értek vissza a célba a résztvevők. Mégis jókedv, mosoly látszott az arcokon. És ez volt a legjobb érzés. Mert az, hogy kitaláltunk, megszerveztünk egy éjszakai túrát és eljöttek rá sokan, az csak egy dolog. De a legfontosabb mégis az, hogy szinte mindenki jó érzésekkel, szép emlékekkel tért haza, szóval ezért volt igazán érdemes belevágnunk az egészbe.

Egy dolgot sajnáltam csupán: hogy rendező lévén nem indulhattam a túrán… Pedig milyen őrült dolog is belemenni az éjszakába, kilométereket gyalogolni, és tudni, hogy ilyenkor a normálisak a tévét nézik, egymást szeretik, vagy csak lustán maradnak puha takarók alatt. De olykor jó őrültségekben részt venni, a hátra zsákot szerelni, lámpába elemet tenni… És csak menni, menni…

Szőke György

főrendező