Élménybeszámolók - lista

2023. augusztus 27.

Nem tudom, hányadszor vezette Szollár Feri ezt a túrát, én csak tavaly voltam itt vele.

Kicsit gyanúsan kevésnek tűnt a kiírt táv- és főleg a szint-adat, de nem ellenkeztem, szívesen elhittem, hogy ez egy ilyen könnyű túra lesz (tavaly más volt az útvonal). Nem is vittem túrabotot, hagy erősödjenek a térdtartó inak és izmok!

Ebédre jövök, ígértem otthon.

Szép nagy csapat gyűlt össze a solymosi indulásra, sokukat nem is ismertem. Feri nagyon korrekten indította a túrát, elmondott minden szükségeset, de semmivel sem többet. Már a Csák-kőnél fény derült a túravezetés erősségére; többen is hozzá szóltak a látványhoz, a történethez, sorolták a kapcsolódó emlékeiket. Én inkább csendben maradtam, s élveztem a jókedvű hangzavart.

Már itt lehetett érezni, hogy ez a nap is nagyon forró lesz, de Feri biztosította a társaságot, hogy feljebb remek lesz a klíma. Gyorsan magunk mögött hagytuk a Kerek-gyepet és a Csepegő-forrást, s a Csigéd-faroknál rátértünk a pár éve festett, S háromszöggel jelzett ösvényre. Marikával büszkén állapítottuk meg, hogy még jó a jelzés, nem kell sietni a felújításával. Szintén Marikától tudtam meg a markazi Z+ festésének viszontagságos történetét, amire még vissza is kell menniük… Irén ennek kapcsán szólt a repülőtéren állítólag szükséges nyomvonal-módosításról és a derecskei új útvonallal kapcsolatos felháborodásról – kár, hogy ezen info-morzsák csak ily módon jutnak el a mezei tagokhoz.

Visszatérve a túrához, gyorsan elértük a második Kövünket, a Csák-kői kőbánya udvarát. A patak-átkelés nem volt izgalommentes, a valamikori „fahidat” már rég elvitte a víz, itt hiányzott a legjobban a túrabot. A bányató története szépen kikerekedett a túravezető és önkéntes segítői elbeszéléséből. Legközelebb, ha arra járunk, szívesen elmondom Nektek is!

Néhányan körbejártuk a tavat, s mikor visszaértünk a csapathoz, különös kérdéssel várt Marika: van-e lányunokám, és hány éves a legkisebb? Válaszom után egy kis ékszert küldött a tízévesnek, amit a fűben talált. Számomra ez volt a túra csúcspontja, pedig még csak most jött a java!

Lassan araszoltunk tovább a S sávon. Úgy tűnt, itt még nem kapcsolta be Feri a klímát, mert egyre melegebb lett. (Közben majdnem vissza kellett fordulnom, mert hívtak, szerezzek gyorsan szimmeringet a szivattyúhoz, mert cserélni kellene – ebből persze nem lett semmi, még most is függőben van, s a kert paradicsomai hősies harcot folytatnak a kánikulával…)

Végre elértünk a harmadik célpontunkhoz, az Asztag-kőhöz. A bányaudvaron a kőzet pirittel, kvarcittal és barittal színezett, illetve díszített, a hajdani gejzírkúp sokáig formázta és elegyítette a különböző kőzetek kristályait. Kis keresgélés után mindenki talált (aki keresett) magának kisebb-nagyobb emlékkövet, Gabi egy jókora darabot cipelt innen haza!

Egy kis pihegés után indultunk fel egy nagyon szép kilátóhelyet jelentő sziklatetőre, ami nekem most, mindössze másodszorra sokkal könnyebben ment, mint amikor nemrég először kapaszkodtam fel oda. Útközben a bánya falainak színpompás omlásaiban gyönyörködtünk; nagyszerű, varázslatos táj (erre mondhatják, hogy holdbéli)!

A csúcsról leereszkedve váratlan meghívást kaptunk: akarjátok-e látni a bánya egyik táróját? Azt gondoltam, nem sokan vállalkoznak a nyaktörő mutatványra, ami főleg az odavezető kőmorzsás ösvényen való ereszkedésben jelentett számomra kihívást, de alábecsültem a csapat kalandvágyát: kétharmada az ötletgazda Pisti nyomába szegült! Pisti itt már húsz éve bolyong, s így biztosan igazodik el sziklakúp természetes, illetve ember-taposta ösvényein e rengetegben, s még az alig megközelíthető geoládához is elkalauzolta az egyik játékos túratársunkat. A táróban nagyszerű hűvösség fogadott, s telefonjaink fénye elénk tárták a vájat színes kőfalait, de sajnos felriasztották az itt tanyázó denevér-kolóniát is. Sokáig nem is zavartunk, bár a föld gyomra nagy-nagy nyugalmat árasztott magából. Majd egyszer, talán, egyedül visszajövök…

Lajosháza felé ereszkedve a gombák kerültek a túra központjába. Gyönyörű alakjuk és színeik miatt folyamatos fényképtémáknak bizonyultak, függetlenül az élvezeti, vagy veszélyességi mértéküktől. Gabi persze ezekből is szedett egy nagy zacskóval - remélem, meg is tudta őket kóstolni a még hátralévő több órás út után! Pisti nagyon szerette volna bemutatni a Wikipédia szerint nem ehető keserűgomba elkészítési módját, de errefelé ilyet nem találtunk (lehet, hogy ez volt a szerencsénk ?).

Lajosházán már terülj-terülj asztalkámmal várak Feriék, akik nem tettek kitérőt a bányában, s így előbb értek oda. Engem ott már nagyon bántott a gondolat, hogy a rám bízott és sorsukra hagyott unokáimmal ugyan, mi lehet, ezért gyorsan elköszöntem, és siettem a Solymoson hagyott kocsi felé. Alaposan kitikkadva értem a faluba (minden lépéssel nagyobb lett a hőség), ahol szerencsémre még nyitva volt a bolt, s elkezdhettem pótolni az elvesztett folyadékot. Estig csak ittam és ittam, ebédelni is csak nagysokára tudtam. A gyerekek persze jól elvoltak, amikor hozzájuk értem éppen a VI. évad 19. részénél tartottak…

Nagyszerű túra volt, köszönet Ferinek és a túratársaknak, akik által igazán különleges élményekben részesültem, ahelyett, hogy a szoba hűvösébe szorulva várjam egész nap a szúnyogos estét!

Pusztamonostor, 2023. augusztus 27.
Merva Laci