Beszámolók

2004. május 08.

„A természet varázsát ontja bőven.
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag.
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!”
(Shakespeare)

Amikor kisiskolás gyermekeim ezelőtt tíz évvel először voltak Ausztriában, megkérdeztem tőlük: mi tetszett nekik a legjobban. Az első, ami még egy gyereknek is feltűnt: „anya, ott olyan szép és tiszta volt minden!” Szeretném, hogy ha az odaátról átjövő gyerekek egyszer ugyanezt mondhatnák otthon a hazámról… Ha a megszűnt határok azt is jelenthetnék, hogy az utazó csak a feliratokról és ne a szemétcsíkokról tudja: Magyarországon vagyunk. Sajnos mindig felszáll a sóhaj, ha nyugatról vagy északi irányból érkezünk: „Látszik, hogy itthon vagyunk.” Elfog a szégyen, és nem vigasztal az sem, hogy nálunk keletebbre talán még ennél is rosszabb a helyzet.

Nem tudom: vizsgálta–e már valaki, hogy miért lettünk a szeméthegyek országa. Mindig a pénzre hivatkozunk, pedig mindannyian tudjuk: oly sok dolog nemcsak a pénzen múlik. Valaha azt mesélte édesanyám, hogy nagyon szegények voltak, de szeretetben éltek, és tisztaságot tartottak maguk körül. Mi lett az öregek gyermekeiből, unokáiból? Hová lett ez az örökségünk? Miért lettünk olyan önzőek, hogy csak a kerítésen vagy az ajtón belül akarunk rendet tartani? Ha kilépünk az ajtón, jó esetben a szemetest keressük, azt várjuk: majd valaki más elviszi helyettünk, eltakarít utánunk. De kitől várjuk mindezt?

Nemrégiben külföldre utaztam. A buszra várva beszélgettünk, és a beszélgetőpartnerem oly nagy természetességgel eldobta a cigarettacsikkjét, talán észre sem vette. Kérdőn néztem rá. Õ pironkodva mondta: hát nincs a közelben szemetes! Látva döbbenetemet, magyarázkodnom kellett: szerinted kinek kellene lehajolni a te szemetedért? Csend volt a válasz. Láttam rajta, hogy ezen még soha nem gondolkodott. Később láttam, hogy ha rágyújtott, már kereste a megoldást, mert szégyellte volna, hogy szemetel. Most már meglátta ő is mások szemetét. És talán rájött, hogy van megoldás.

A lányom azt mondja, hogy neki már „rááll” a szeme a szemétre, és a nem szemetelés életforma is lehet. És ez nem is olyan nehéz. Ezt meg lehet szokni, meg lehet tanulni. Rendes ember szerinte soha nem dobja el elsőnek a szemetet. Ötödiknek már persze ő is kísértésbe esik.

Azt tapasztalom, hogy aki velünk jár, az már kísértésbe se esik. Legfeljebb az értetlensége és a dühe növekszik napról napra. A szemét felszámolásához sok türelemre és alázatra van szükség. Meg sok dolgos kézre, megszállott tanítókra, példamutató szülőkre, okos hivatalnokokra. Mert össze kell szedni a szemetet, és közben kitalálni valamit, hogy ne kerüljön a helyére újabb.

Mi már tudjuk, hogy ez hosszadalmas munka. Sokszor jár kudarccal, rengeteg kitartás kell hozzá. Mert sokféle út van a megoldáshoz. Mi a példamutatást és a kitartó szemétgyűjtést választottuk. Hisszük, hogy a velünk együtt túrázó és szemetet szedő gyerekek „már most haragszom a szemetelőkre” érzése sok rendes embert nevel majd. Talán ők már meglátják a szemetet! Mert aki észreveszi, azt már zavarja is. Akit zavar, az nem növeli. Az keresi a megoldást, és a gyerekeit is erre fogja tanítani.

Egyesületünk a Mátraalján, gyöngyösi székhellyel működő turista egyesület. Szeretjük a Mátrát, és szeretnénk, ha másoknak is azt jelentené, amit nekünk. Célunk, hogy ha valaki idejön, érezze: ennek a tájnak van gazdája, hogy figyelik, ami ott történik, és máskor is idevágyjon. Ennek érdekében festjük a jelzéseket, vágjuk a bozótot, tagjaink honlapot működtetnek www.matrahegy.hu néven, nyílt túráinkon bemutatjuk természeti szépségeit az idelátogatóknak, egyéb programjainkkal népszerűsítjük a természetjárást és … TAKARÍTJUK A MÁTRÁT. Mert a vendégváráshoz hozzátartozik az is, hogy az ember takarít. Ünneplőbe öltözteti nemcsak a szívét, de a környezetét is. Mi már hisszük és tudjuk, hogy a turistának az erdő, a természet a szellemi megújulás és a lelki megnyugvás színtere. Reméljük, hogy egyszer majd csupán turisták járják az erdőt.

A turistaság élményeit nem tudja elrontani az időjárás szeszélye sem, csak egy másik ember. Az, aki még nem látja, még nem érti, még nem érzi a természet nagyszerűségét, aki még úgy tudja, hogy ő a központ, körülötte fordul a Föld… és hangoskodik, versenypályának használja, és közben szemetel, amerre jár.

Mi is voltunk szemetelők. Akkor még nem vettük észre, hogy a természetnek ez fáj. Sokat mentünk, élveztük a természet adományait, és az megszelídített minket. Így vettük észre magunk körül a bajokat, a szemetelő embereket és a szemetet. Így kezdődött.

Egyesületünk 2002-ben indította útjára a TISZTA MÁTRÁÉRT mozgalmat, így már harmadik éve folytatja a mátrai turistautak rendszeres takarítását. A gyöngyösi Mátra turistaútjait – amely Mátrafüred, Sás-tó, Mátraháza és Kékestető környezetét hálózza be – évente kétszer takarítjuk meg. A 80 km-es útvonalon sajnos mindig újratermelődik a szemét. Az idén Mátraszentimre turistaútjait is célba vesszük. Az ottani Természetvédelmi Nap keretében 10 útvonalon, összesen 72 km-t szeretnénk megtisztítani. Bízunk benne, hogy ez nem csak az ott lakók és a mi ügyünk marad, más is sajátjának tartja a Mátra e szép tájékát.

Idei első szemétgyűjtési akciónkon, május 8-án ötvenen voltunk, és csak néhány m3 volt a „termés”. Tavaly száz fölött volt a létszámunk, és mindenkinek akadt bőven mit összeszednie: akkor 20 m3 szemét gyűlt össze. Most csak azt mondogatta mindenki: kevesebb a szemét. Hát úgy legyen. Tartok tőle, hogy az őszi túrán megint a nagy konténer telik meg – mert a tél most elhúzódott, és - az őszi takarítás után kevesen voltak még a hegyen. Vagy tényleg történik valami? Az évtizedeken át felhalmozódott lomok lekerültek a hegyről? A sok autógumi, rossz televízió, a patakba lökött bojler, rozsdás hűtőszekrény, a betemetett szemétdombok, eldobott flakonok, és sorolhatnánk hosszan.

2002-ben az első ilyen takarítási akciónkon kevesen voltak rajtunk kívül. Azóta már csatlakozott hozzánk több egyesület, iskola, sőt óvoda is. Talán ez ad reményt. A kisgyerekek örömmel járták végig az utat, a hatalmas kesztyűben a zsákot maguk után húzva. Nem is az a fontos, hogy mennyit gyűjtenek, hanem hogy velünk vannak, hogy a természetben futkároznak, és talán megszeretik azt olyannyira, hogy ha felnőnek, akkor védelmükbe tudják azt venni. A munka utáni édesség, az üdítő és a meleg ebéd csak ráadás. Meg a kis mókus, akit az emlékül adott kitűzőn magukkal visznek, hogy emlékezzenek a mai nap élményeire.

A munkatúra után felmentem a Kékesre. Jó volt szétnézni: a szemetesek üresek, a földön csak apró szemetek. Igaz, mi tudjuk, hogy az erdőben illegális lerakó van, hogy a konténerek mellett évek óta rozsdásodó huzalok és levágott kábelek hevernek. Csak remélni tudom, hogy nem kerülnek vissza a természetbe.

A hegy hallgatag volt. Vihar előtti csend honolt mindenütt. Az egész heti esőzések nyomán üdén nyílnak a virágok, a patakokban bőven zubog a víz, a fák kecsesen hajladoznak. Így mondanak köszönetet azoknak, akik élvezni tudják szépségeit.

A Mátra várja a természetszerető embereket. Jöhetnek a teljesítménytúrázók, a sportolók, kirándulók, természetjárók, gyerekek és felnőttek, nagyszülők az unokáikkal, szülők a gyerekeikkel, magányosak és csoportok. Kirándulni, túrázni, sportolni és szemetet szedni. De nem szemetelni!

Végül még valami. A szemét összeszedése nem szégyen. Mi büszkék vagyunk arra, hogy képesek lettünk lehajolni mások szemetéért. De az igazán jó dolog mégiscsak az, hogy mi már nem vagyunk szemetelők…


Merva Eszter

A hulladékgyűjtő túra támogatói:
- HEVES MEGYEI ÖNKORMÁNYZATI HIVATAL
- GYÖNGYÖS VÁROS ÖNKORMÁNYZATA
- VÁROSGONDOZÁSI RT. GYÖNGYÖS
- TESCO GYÖNGYÖS