Beszámolók

2022. november 09.

A mátrai turizmus új fejezete nyílott az ezredfordulón a Kékes Turista Egyesület megalakulásával, majd a tevékenységkörének a kialakulásával.
(A beszámoló megjelent a turistamagazin.hu is, itt láthatjátok Azért kezdtük el szedni...)
2002-ben csatlakozott az Egyesülethez a Visontai Erőmű természetjáróiból szerveződött MEVISz-csoport, miáltal az egyesület ütőképessége jelentősen megnőtt. Téry Ödön örökségét felvállalva, miszerint „nem az a turista, aki járja az erdőt, hiszen azt a vaddisznó is járja, hanem az, aki azt mások számára is járhatóvá teszi”, a tevékenységeink között fontos, sőt alapvető szerepet kapott a turistautak hulladékmentesítése. Hazánkban akkor még gyerekcipőben járt a környezettudatosság, a turistautakra tévedt kirándulók, illetve az erdő közelében lakók jórészt úgy tekintettek a természetre, mint ami mindent elbír, az ember minden hulladékát képes elnyelni.

Az első hulladékgyűjtő túrát 2002. november 9-én (ma éppen 20 éve!-szerk.) tartottuk a gyöngyösi Mátra turistaútjain. Az ötletgazda az alapító tagok egyike, az Egyesület jelenlegi elnöke, Sárközi Illés volt. Akkoriban ő szervezte, s jórészt ő is végezte a mátrai turistajelzések felújítását, tőle tanultuk ezt a „szakmát” mi is. A hideg, már télies idő dacára nyolcvanan gyűltünk össze, s a legváltozatosabb emberi hulladéktól szabadítottuk meg a természetet. A túráról érzékletes beszámolót írt az Egyesület alapító elnöke, Simon Péter, amely írás a honlapunkon ma is olvasható.

Egy rövid idézet az akkori cikkből: „Jellemző, hogy a mátraházai és sástói csoportok fejezték be legkésőbb a túrát, hiszen a közforgalmú műutak közelében megdöbbentő mennyiségű szemétre leltek: pelenkától kezdve az autógumin keresztül a villanybojlerig (!) szinte teljes volt a választék.” www.kekesturista.hu/atisztamatraert
Azóta minden évben(!) kétszer – tavasszal és ősszel – átvizsgáljuk a turistaútjaink környezetét, s lecipeljük mindazt, ami nem odavaló, de mások mégis otthagytak. Ezáltal mintegy 80 km hosszan tesszük – még ha csak időlegesen is – szebbé, élvezhetőbbé a túrát a Mátra erdeiben. A húsz év alatt 43 szemétszedést szerveztünk meg és vittünk végre az erdeinkben, amelyeken a 20 év alatt több mint 1500-an vettek részt, ebből közel 600 túratársunk legalább két alkalommal. A jelenlegi csúcstartó mindössze ötször hiányzott!

Egy időben, még a pionír lelkesedés korszakában más vidékekre, pl. a Felső Mátrába is elmerészkedtünk, kinyújtózkodtunk, de aztán visszahúzódtunk a „magterületünkre”. A rendszeres munkához állandó partnerek kellenek, amit Gyöngyös városa rendszeres támogatásával és a Mátrát magáénak valló lakosságával folyamatosan biztosít. Máshol ezt még nem tudtuk megszervezni.

Az emberek szállítása, a kiosztott kesztyűk, zsákok, kitűzők és pólók, frissítők és ételek jókora költséget emésztenek fel, amire az önkormányzattól kérünk és kapunk támogatást. S ami a legfontosabb, hogy az összeszedett, konténernyi szemét végre a helyére kerüljön, s ne szóródjon megint szerteszét, újracsúfítva a környezetünket, azt szintén a Gyöngyösi Polgármesteri Hivatal munkatársai biztosítják.

A szervezést és a koordinációt Sárközi Illés mellett az első években a Merva házaspár, később, már hosszú évek óta Maka Judit és Pinczi György túratársaink végzik. Elsősorban ennek a három tisztességes természetjárónak köszönhetjük, hogy a mozgalom ezt a jubileumot erőben és egészségben megérte, s a jövője továbbra is biztosítottnak látszik.

Tagságunk körében nagyon népszerű a mozgalom. Sokan talán innen ismerik a „jót tenni jó” érzését, s büszkén hordják más túrákon is a minden részvételért járó, de minden évben más kitűzőt, vagy a többszörös teljesítést jelző „tisztamátrás” pólókat.

Az egyesületi tagság mellett nagy segítség azok a lelkes pedagógusok által vezetett diákcsoportok, akik közül többeket már barátainkként üdvözlünk.

A legnagyobb büszkeségünk, hogy már a gyerekeink, unokáink is meg-megjelennek ezeken a túrákon, s nem úgy reagálnak, mint mi, a kezdetekkor. Ők már nem botránkoznak meg a sok szemét láttán, sokszor tapasztalták már, milyenek a felnőttek. S főleg nem fordítanak annak hátat, hanem bebújnak a tüskés bokrokba, leereszkednek a meredek völgyekbe is egy-egy elhajított sörös palackért! Számukra már magától értetődő a jelmondatunk: amit a szemed meglát, azt a kezed nem hagyja ott!

Ma már kevesebb az elromlott háztartási gép, autógumi az erdőszéleken, de az aprószemét, a csikk, a „pézsé”, a flakonok és a dobozok még mindenhol megtalálhatók, újra- és újratermelődnek, mint a gyártósor mellett a hulladék.
Mi, turisták, igyekszünk nem elfelejteni elődeink intését. Azért kezdtük összeszedni az erdőben a szemetet, mert már nem bírtuk nézni!
Jó ideje viszont már nem csak a Tiszta Mátráért szervezett túrán, de minden alkalommal, amikor az erdőbe készülök, van egy zsák nálam, amit néha gombával, máskor szeméttel töltve hozok haza.
Húsz éve felvállaltuk, s azóta is tesszük, de már nem mindig egyedül! Már néha előfordul, s velem is megtörtént, miközben rángattam ki a földből egy félig már beletaposott műanyag-fóliát, hogy megállt fölöttem egy hétvégi kirándulócsoport, s megkérdezték, hogy mit csinálok és miért? S miután megbeszéltük a helyzetet, kértek tőlem kesztyűt és zsákot, hogy segítsenek.

Isten malmai lassan őrölnek…

De biztosan!

Pusztamonostor, 2022. október 31. Merva László és Eszter

A beszámoló megjelent a turistamagazin.hu is, itt láthatjátok Azért kezdtük el szedni...